A vesék folyamatosan választják ki a vizeletet, amely a két húgyvezetőn, az urétereken át a hólyagba folyik és ott összegyűlik. A hólyag legalsóbb részét, a hólyagnyakat, körkörös záró-izom veszi körül. Ez az izom általában összehúzódott, zárt állapotban van, nem engedi, hogy a vizelet a húgycsövön át a külvilágba ürüljön. Így a vizelet addig marad a hólyagban, amíg az meg nem telik. A telt hólyagból az idegeken át "üzenet" érkezik a gerincvelői központba, majd a gerincvelőből ez az ingerület a nagyagy tudatos központjába fut be. Így észleljük, tudatosodik bennünk a vizelési inger. Erre két módon reagálhatunk.
Vagy elnyomjuk az ingert, azaz arra adunk szervezetünknek parancsot, hogy a záróizmunk még jobban összehúzódjon vagy, ha már eljutottunk a WC-ig, engedünk az ingernek: összehúzzuk a hólyagfali izmokat, a záróizmot pedig elernyesztjük. Érdekes módon ez a mechanizmus éjszaka, álmunkban is működik.
Hiába alszunk, a nagyagyunk éberen figyel a hólyagokból jövő legapróbb jelzésekre is, folyamatosan küldi a tiltásokat a záró-izomnak, és csak akkor ébreszt fel bennünket, ha a vizelési inger már olyan fokú, hogy a hólyagot muszáj kiüríteni. Amikor a baba megszületik, még nem tudja akaratlagosan befolyásolni a vizeletürítést. Ilyenkor még csak a gerincvelői reflexív működik, a tudatos pályák még nem fejlődtek ki. Két- és hároméves kor között érik be ez funkció, ekkor válik a legtöbb gyerek szobatisztává. Először csak nappal, majd lassanként, újabb egy-két év elteltével éjszaka is.
(Részlet Dr. Vészi Zsuzsanna: Éjszakai Bepisilés című cikkéből - www.babaszoba.hu)