A vizelet- és a székletürítés az emberi szervezet normális működéséhez hozzátartozó élettani folyamat, melyek a mindennapi élet természetes velejárója. Ezen folyamatokról -magától értetődően- nem túl gyakran beszélünk, az életünk intim területeit jelentik. A vizelet- és székletürítés zavarait okozhatják fejlődési rendellenességek, melyek érinthetik a húgyhólyagot, a veséket és a bélrendszert is. Ezekben az esetekben a székletszennyezés vagy a vizeletelcsepegés oka egyértelműen kimutatható.
Előfordulhat azonban, hogy ezek a szervek épek, nincs a háttérben kimutatható szervi rendellenesség, a kellemetlen tünetek azonban mégis megjelennek! Ilyenkor a tünetek hátterében nagy valószínűséggel működésbeli (funkcionális) zavarok állnak. Az első életéveket követően, miután a gyermekek közösségbe kerülnek, a szülőknek egyre kevesebb a lehetőségük, hogy ellenőrizzék gyermekük széklet- és vizeletürítési szokásait. Serdülő korban ez a kérdés a gyermekek intim szférájába kerül és tudomásul vesszük, hogy önállóan intézik és ellenőrzik testük ezen működését. Szülőként tegyük fel a kérdést magunknak: hányszor kérdeztünk rá, hogy milyen gyakran, könnyen vagy erőlködve pisil-e gyermekünk? Nem érzi-e úgy, hogy minden pisilés előtt rohannia kell a WC-re? Valószínűleg nem ez a legfontosabb napi téma a családokban! Leggyakrabban már csak az árulkodó jeleket, tüneteket észleljük és kezdünk el kutatni az okok után! Miért vár a gyermek az utolsó pillanatig, ha egyszer már érzi, hogy pisilnie kell? Miért van az, hogy alig tudja tartani a vizeletét, leguggol az utca közepén, aztán egyszer csak feláll, és azt mondja, hogy már nem is kell pisilnie? Hosszú ideig tartana felsorolni, hogy milyen rengeteg apró jel utalhat arra, hogy egy gyermek vizelettartási- vagy ürítési zavarral küzd! A bepisilés, a vizelet elcsepegés (inkontinencia) csak egy tünet a sok közül, de kétségtelenül ez az egyik legfontosabb. Általában ez készteti a szülőket arra, hogy gyermekükkel orvoshoz forduljanak!
Azokban a családokban, ahol olyan gyermek él, aki vizelési zavarban szenved, a rendszeres vizeletelcsepegés, bevizelés komoly megpróbáltatást jelent mind a gyermek, mind a család számára. A vizelettől nedves alsónemű állandó félelmet jelent a közösségben lévő gyermeknek, ezért mindent megtesz, hogy társai elöl elrejtse a problémát, hogy ne érezzék meg az esetleg kellemetlen szagot és hogy ne közösítsék ki. Ugyanakkor a vizelet visszatartására tett folyamatos erőfeszítés, az „elcsepegés” megelőzése eltereli a gyermek figyelmét, nem tud megfelelő mértékben koncentrálni, tanulmányi eredménye romolhat.
Sok esetben a pedagógus, nem ismerve a probléma hátterét, nem nyújt megfelelő segítséget. Előfordul, hogy a gyermeket szükség esetén nem engedi ki WC-re, ezzel tovább fokozva magára hagyatottságát. A szülők egy része a meglehetősen intim problémára tekintettel nehezen vesz tudomást a bajról, nem kér, vagy nem kap időben szakszerű segítséget. Ha mégis megteszi gyakran találkozik azzal a válasszal, hogy a probléma nem komoly, a gyermek idővel „elnövi” azt. A megfelelő információk hiányában a betegség felfedezése és ezzel együtt a megfelelő kezelés gyakran késik. Ma sem tudjuk pontosan, hogy a gyermekek hány százalékát érinti a vizelési zavar. Saját tapasztalataink és a nemzetközi felmérések adati alapján a 6-12 éves korosztály 4-6 százaléka érintett.
A vizelési zavarok okának megértéséhez fontos megismerni a normális vizeletürítés szerveit és azok működését!
