A szakember számára az esetek nagy részében a jellemző kórtörténet, a hagyományos kezelésre nem reagáló panaszok és tünetek hívják fel a figyelmet a vizelési zavarra. A diszfunkcionális vizelés vagy vizelési zavar nem veleszületett, hanem szerzett betegség. A kivizsgálás során az első és legfontosabb lépés a betegség hátterének tisztázása, a lehetséges egyéb szervi ok, vagy rendellenesség kizárása, amely laboratóriumi, ultrahang és röntgen vizsgálatokkal az esetek nagy részében eldönthető.
A biztos diagnózishoz speciális vizsgálatok is szükségesek, ilyen az urodinámia, mely része a flowmetria vagy más néven vizeletáramlás mérés, valamint a hólyagnyomás mérés. Ez utóbbi vizsgálatok értékelése nagy tapasztalatot igényel és speciális szakember feladata. A szervi rendellenességek kizárása és a speciális vizsgálatok a panaszok hátterében lévő vizelési zavart egyértelműen bizonyíthatják, vagy kizárhatják.